Bevezetés

A felszámolás menete egy több szakaszból álló jogi, pénzügyi és számviteli folyamat. Nem egyszerűen arról van szó, hogy egy cég „bezár”, hanem arról, hogy a fizetésképtelen gazdálkodó szervezet vagyonát fel kell tárni, a hitelezői igényeket nyilvántartásba kell venni, majd a rendelkezésre álló vagyonból a tartozásokat a törvényi sorrend szerint kell rendezni.
A felszámolási eljárás célja a Cstv. alapján az, hogy a fizetésképtelen adós jogutód nélküli megszüntetése során a hitelezők a törvényben meghatározott módon kielégítést nyerjenek. Ezért az eljárás minden szereplője — az adós cég vezetője, a hitelező, a könyvelő, a munkavállaló és a felszámoló — számára kiemelten fontos, hogy a folyamat fő lépései és határidői érthetőek legyenek.

Mit jelent a felszámolás menete?

A felszámolás menete azt mutatja meg, hogy egy fizetésképtelen cég ügye hogyan jut el a felszámolási kérelemtől a cég megszűnéséig. A folyamat főbb szakaszai jellemzően a következők:

• felszámolási kérelem benyújtása,
• bírósági vizsgálat,
• az adós nyilatkozata vagy védekezése,
• a fizetésképtelenség megállapítása,
• a felszámolás elrendelése,
• felszámoló kijelölése,
• közzététel a Cégközlönyben,
• hitelezői igények bejelentése,
• vagyonfeltárás és iratátadás,
• vagyonelemek értékesítése,
• hitelezők kielégítése,
• zárómérleg, zárójelentés és a cég megszüntetése.

A folyamat pontos lefutása ügyenként eltérhet. Más lehet a helyzet, ha a felszámolást hitelező kezdeményezi, ha maga az adós kéri, vagy ha végelszámolásból fordul át az ügy felszámolásba.

1. lépés: A felszámolási kérelem benyújtása

A felszámolási eljárás általában kérelemre indul. A kérelmet benyújthatja például a hitelező, az adós vagy bizonyos esetekben a végelszámoló. A leggyakoribb helyzet az, amikor egy hitelező azért kezdeményezi a felszámolást, mert az adós nem fizette meg a lejárt tartozását.
Ha hitelező kéri a felszámolást, a kérelemben meg kell jelölni az adós tartozásának jogcímét, a lejárat időpontját, valamint azt is, hogy a hitelező miért tartja az adóst fizetésképtelennek. A szükséges bizonyítékokat is csatolni kell.
Gyakorlati szempontból ez azt jelenti, hogy a hitelezőnek nem elegendő annyit állítania, hogy az adós „tartozik”. Dokumentumokkal kell alátámasztani a követelést, például szerződéssel, számlával, teljesítési igazolással, fizetési felszólítással vagy jogerős határozattal.

2. lépés: A bíróság értesíti az adóst

Ha a felszámolási kérelmet hitelező nyújtotta be, és a bíróság azt nem utasítja el érdemi vizsgálat nélkül, akkor a bíróság értesíti az adóst a kérelem benyújtásáról. Az adósnak az értesítés kézhezvételétől számított 8 napon belül nyilatkoznia kell arról, hogy a kérelemben foglaltakat elismeri-e. Ha az adós nem nyilatkozik határidőben, a fizetésképtelenség tényét vélelmezni kell.
Ez az egyik első kritikus pont a felszámolás menetében. Ha a cégvezető felszámolási kérelmet kap, nem érdemes halogatni a választ. Ilyenkor azonnal át kell tekinteni, hogy a követelés valóban fennáll-e, vitatott-e, volt-e megfelelő fizetési felszólítás, történt-e teljesítés, beszámítás vagy egyezségi ajánlat.

3. lépés: A fizetésképtelenség vizsgálata

A bíróság megvizsgálja, hogy fennáll-e a fizetésképtelenség. A Cstv. több esetet is meghatároz, amikor a bíróság az adós fizetésképtelenségét megállapíthatja. Ilyen lehet például, ha az adós a szerződésen alapuló, nem vitatott vagy elismert tartozását a teljesítési határidő lejártát követő 20 napon belül sem fizeti meg vagy nem vitatja, és az ezt követő írásbeli fizetési felszólításra sem teljesít. Fizetésképtelenségi ok lehet az is, ha az adós jogerős bírósági határozatban vagy fizetési meghagyásban megállapított tartozását nem rendezi, illetve ha a vele szemben folytatott végrehajtás eredménytelen volt.
Fontos, hogy a fizetésképtelenség jogi kategória. Nem minden átmeneti pénzhiány vagy késedelmes fizetés vezet automatikusan felszámoláshoz. Ugyanakkor ha a cég nem reagál időben, nem vitatja szabályosan a követelést, vagy nem tudja igazolni a fizetést, az jelentősen növelheti a felszámolás elrendelésének kockázatát.

4. lépés: Lehetőség a tartozás rendezésére

A bíróság az adós kérelmére bizonyos esetekben legfeljebb 45 napos határidőt engedélyezhet a tartozás kiegyenlítésére. Ez lehetőséget adhat arra, hogy az adós még a felszámolás elrendelése előtt rendezze a hitelező követelését, és ezzel elkerülje az eljárás súlyosabb következményeit.
Ez a szakasz gyakran döntő jelentőségű. Ha a tartozás rendezhető, vagy van reális esély megállapodásra, akkor gyors jogi, pénzügyi és könyvelési áttekintésre van szükség. Meg kell vizsgálni, hogy a követelés teljes egészében jogos-e, van-e vitatható része, lehet-e részletfizetésben, egyezségben vagy más megoldásban gondolkodni.

5. lépés: A felszámolás elrendelése

Ha a bíróság megállapítja a fizetésképtelenséget, végzéssel elrendeli a felszámolást. Amikor az adós felszámolását elrendelő végzés jogerőre emelkedik, a bíróság kirendeli a felszámolót, majd elrendeli a felszámolást elrendelő és a felszámolót kirendelő végzés kivonatának közzétételét a Cégközlönyben. A felszámolás kezdő időpontja a Cégközlöny honlapján történő közzététel napja.
A közzététel rendkívül fontos, mert ettől az időponttól számítanak több lényeges határidőt. Innen indul például a hitelezői igénybejelentés fő határideje is.

6. lépés: A felszámoló kijelölése és szerepe

A felszámoló az eljárás központi szereplője. A felszámolás kezdő időpontjától a cég vagyonával kapcsolatos főbb döntések és jognyilatkozatok már nem a korábbi ügyvezetéshez, hanem a felszámolóhoz kötődnek.
A felszámoló feladata többek között:

• az adós vagyonának feltárása,
• a nyilvántartások és könyvelési adatok áttekintése,
• a követelések behajtása,
• a vagyontárgyak megőrzése,
• a vagyonelemek értékesítése,
• a hitelezői igények nyilvántartása,
• a hitelezők törvény szerinti kielégítése,
• a zárómérleg és zárójelentés elkészítése.

A Cstv. szerint a felszámoló az adós követeléseit esedékességkor behajtja, igényeit érvényesíti, és vagyonát értékesíti. A felszámolás kezdő időpontjától a munkáltatói jogokat is a felszámoló gyakorolja.

7. lépés: A cégvezető iratátadási és számviteli kötelezettségei

A felszámolás elrendelése után a cégvezetőnek rövid határidőn belül több fontos kötelezettséget kell teljesítenie. A vezető köteles a felszámolás kezdő időpontját megelőző nappal záróleltárt, tevékenységet lezáró mérleget és adóbevallást készíteni, majd ezeket a felszámolás kezdő időpontját követő 30 napon belül átadni a felszámolónak és az adóhatóságnak.
Ugyanilyen fontos az iratanyag, a szerződések, a leltár szerinti vagyon, a folyamatban lévő ügyek és eljárások átadása. A vezetőnek tájékoztatnia kell a felszámolót a társaság vagyoni helyzetéről, szerződéseiről, kötelezettségeiről és minden olyan körülményről, amely az eljárás szempontjából jelentős lehet.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a könyvelés, a szerződéstár, a számlák, a banki adatok, a tárgyi eszközök nyilvántartása, a készletadatok és a követelés-kötelezettség analitika kiemelt szerepet kap.

8. lépés: A hitelezői igények bejelentése

A felszámolás menetének egyik legfontosabb pontja a hitelezői igények bejelentése. A Cégközlönyben történő közzététel tartalmazza a hitelezőknek szóló felhívást, hogy ismert követeléseiket a felszámolást elrendelő végzés közzétételétől számított 40 napon belül jelentsék be a felszámolónak.
Ha a hitelező a követelését 40 napon túl, de 180 napon belül jelenti be, a felszámoló ugyan nyilvántartásba veszi, de az ilyen követelés kielégítése hátrányosabb lehet. A 180 napos határidő elmulasztása jogvesztéssel jár.
A hitelezőnek ezért célszerű gyorsan összegyűjtenie minden bizonyítékot:

• szerződés,
• számla,
• teljesítési igazolás,
• szállítólevél,
• fizetési felszólítás,
• levelezés,
• jogerős határozat vagy fizetési meghagyás,
• biztosítékokra vonatkozó dokumentumok.

A bejelentésnél nemcsak az összeg fontos, hanem a követelés jogcíme, esedékessége, biztosítottsága és dokumentáltsága is.

9. lépés: A végrehajtások és folyamatban lévő ügyek kezelése

A felszámolás kezdő időpontjában az adós ellen folyamatban lévő, a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos végrehajtási eljárásokat meg kell szüntetni, és a lefoglalt vagyontárgyakat, illetve bizonyos pénzeszközöket a kijelölt felszámolónak kell átadni.
Ez azért fontos, mert a felszámolásban már nem az egyedi hitelezői végrehajtás logikája érvényesül, hanem a hitelezők törvényben meghatározott sorrend szerinti kielégítése. A hitelező tehát akkor sem hagyhatja figyelmen kívül az igénybejelentést, ha korábban már pert vagy végrehajtást indított.

10. lépés: A vagyon feltárása és értékesítése

A felszámoló feladata, hogy feltárja, megőrizze és szükség esetén értékesítse az adós vagyonát. Ide tartozhatnak többek között:

• ingatlanok,
• gépek, berendezések,
• járművek,
• készletek,
• követelések,
• üzletrészek,
• szellemi vagyonelemek,
• bankszámla-egyenlegek,
• egyéb vagyoni értékű jogok.

A felszámoló a követeléseket behajtja, az igényeket érvényesíti, és a vagyont értékesíti. Emellett köteles gondoskodni a vagyon megóvásáról és bizonyos környezetvédelmi, hulladékgazdálkodási, természetvédelmi, illetve műemlékvédelmi követelmények betartásáról is.
A vagyonértékesítés eredménye alapvetően meghatározza, hogy a hitelezők milyen arányban jutnak kielégítéshez.

11. lépés: A hitelezők kielégítése

A felszámolás során a hitelezők nem automatikusan és nem azonos sorrendben kapnak kifizetést. A Cstv. meghatározza a kielégítési sorrendet. Elsőként például a felszámolási költségek szerepelnek, ezt követően külön szabályok vonatkoznak többek között a zálogjoggal biztosított követelésekre, egyes magánszemélyi és kisvállalkozói követelésekre, adókra, köztartozásokra, egyéb követelésekre, késedelmi kamatokra és kapcsolt személyek követeléseire.
Ezért nem mindegy, hogy egy hitelező milyen jogcímen, milyen biztosítékkal és milyen határidőben jelentkezik be az eljárásba. A megtérülés esélye függ a cég vagyonától, a hitelezői igény besorolásától, a követelés dokumentáltságától és attól is, hogy vannak-e vitatott vagy biztosított követelések.

12. lépés: Lehetséges egyezség a felszámolás során

A felszámolási eljárás nem minden esetben zárul automatikusan a cég teljes megszűnésével. Bizonyos feltételek mellett felszámolási egyezségre is sor kerülhet. Az egyezségi tárgyalásra az adósnak fizetőképesség helyreállítására alkalmas programot és egyezségi javaslatot kell készítenie.
Az egyezség célja lehet például a tartozások rendezésének átütemezése, a kielégítés arányának meghatározása vagy más olyan megállapodás, amely a felek számára elfogadható. Ez azonban külön előkészítést és szakértői támogatást igényel.

13. lépés: Zárómérleg, zárójelentés és az eljárás befejezése

A felszámolás befejezésekor a felszámoló felszámolási zárómérleget, bevételek és költségek alakulásáról szóló kimutatást, záró adóbevallást, zárójelentést és vagyonfelosztási javaslatot készít. Ezeket megküldi a bíróságnak és az adóhatóságnak, valamint intézkedik a gazdálkodó szervezet iratanyagának elhelyezéséről.
A záró szakaszban derül ki véglegesen, hogy milyen vagyon maradt, abból milyen követelések fizethetők ki, mely hitelezők jutnak részleges vagy teljes kielégítéshez, és milyen tartozások maradnak ki nem egyenl

• felszámolás
• fizetésképtelenség
• hitelezői kérelem
• számvitel
• hitelezői egyezség